Van, aki szigorúan feketén issza. Van, aki tejjel, habbal, ízesítve. Aztán vannak azok, akik – talán titokban, talán nyíltan – egy kiskanál cukorral édesítik meg az intenzív, sötét nektárt, amit eszpresszónak hívunk.
Igen, a cukros eszpresszó. Talán nem a baristák álma, és a kávépörkölők sem feltétlenül erre gondolnak, amikor a tökéletes blendet megalkotják. De valljuk be, sokak számára pont ez a gyors kis fekete adja meg azt az extra lökést a reggelhez vagy a délutánhoz, amit keresünk. Az a harapós, erős íz, amit a cukor egy csapásra megszelídít, megadva egy kerekebb, simább élményt, miközben a koffein pillanatok alatt áramlik szét a vérben.
Gondoljunk csak bele, a kávé világa tele van különféle rituálékkal és ízekkel. A hosszú, lassú filterkávétól kezdve a tejeskávén át egészen a tömény eszpresszóig. És mindegyiknek megvan a maga rajongótábora. Ugyanez igaz a koffein más forrásaira is, mint például a tea. Bár a tea koffeintartalma általában alacsonyabb és lassabban szívódik fel, az is ad egy finom éberséget. De az eszpresszó más. Az egy koncentrált erőbomba, egy gyors energialöket.
És mi történik, amikor ehhez az erőhöz hozzáadunk egy kis édességet? Az ízélmény megváltozik, az eszpresszó brutalitása finomodik, de a koffein hatása megmarad, sőt, a cukor gyors energiája talán még rá is erősít a mentális éberségre. Egyfajta tökéletes szimbiózis jön létre: a keserűség és az édesség, az intenzitás és a selymesség találkozása a csészében.
Lehet, hogy ez egy „bűnös élvezet”, de ha őszinték vagyunk, néha pont erre van szükségünk. Egy kis cukros eszpresszóra, ami nemcsak felébreszt, de egy pillanatra boldogságot is csempész a rohanó hétköznapokba. Mert a kávézás sokszor nemcsak a koffeinről szól, hanem az apró örömökről is.